2010. január 27., szerda

Prédikáció 2010.01.08

Nos: Az ember lelke ösztönösen szereti a dicséretet, bármilyen hibája is legyen vagy bármennyire is legyen nemtörődöm. Szeretné, ha dicsérnék, még ha a hibák felsorolása után is. Az emberek szerfölött ügyelnek a címeikre és a jellemzőikre, még versengeni is képesek érte legyenek bár királyok vagy hercegek, államfők és miniszterek, gazdagok vagy szegények.

Ha a jelenlévőket megkérdezed, milyen jelzőket kívánnak elérni életük során a halálukig, különböző válaszokat kapnál. Egyikük orvos, másikjuk mérnök, a harmadik kereskedő, a negyedik esetleg nagykövet vagy miniszter. Egész életét ennek szentelve fogja majd leélni, remélve hogy haláláig megszerzi azt, amit élete céljává tett. Lehet, hogy közben kileheli lelkét, vagy vérét ontják, anélkül hogy elérné célját.

Mindezen jelzők elérhetetlenek és ritkák is egyben. Hisz nem lehet mindenki mérnök, orvos, nagykövet vagy miniszter. Sőt van olyan is, amit csak egy-egy ember érhet el csupán országonként. Ugyanis miniszterelnöke és államfője, királya vagy császára egy lehet egy országnak.

A kérdésünk most: van-e olyan jelző, amit az ember nehézség, veszély és harc nélkül elérhet? Mi a legfontosabb jelző? Mi az, amit bárki kivétel nélkül el tud érni? Mi az a jelző, amit a föld teljes népessége, ha akarná, gond nélkül elérhetné?

Ez nem más, mint az Istent szolgálás (ubúdijja). Igen, az isteni szolgaság a legfelső rang, a legdrágább jelző. Ez az a jelző, amit ha minden ember meg akarna szerezni, megkaphatnák harc, versengés, gyűlölködés, vagy irigység nélkül.

Az Istent szolgálás jelzőjével jellemezte Allah a legfontosabb teremtményeit és korholta azt, aki lemondott erről. Ezzel jellemezte az angyalait és a prófétáit Allah a Koránban. A legjobb teremtményét, az Utolsó Prófétát, Mohammedet –Allah dicsérje és üdvözítse– is e jelzővel írta le. Allah az Ő Küldöttjét –Allah dicsérje és üdvözítse– az állandó istenszolgálattal jellemezte, és ezen állandósága a haláláig tartott –Allah dicsérje és üdvözítse–.

A próféták utáni legjobb teremtményeket is az istenszolgálat jellemezte. Allah azt mondta a Koránban: (Egy forrás, amelyből Allah szolgái isznak, ami ott tör föl, ahol csak akarják.) Egy másik helyen pedig azt írta: (Az Irgalmas szolgái, akik a Földön alázattal járnak…) Azonban Allah megfeddte azokat, akik fennhéjázón elfordultak az istenszolgálattól, mondva: (Azt mondta az Uratok: Fohászkodjatok hozzám, én megválaszolom azt. Akik azonban fennhéjázva elfordulnak a szolgálatomtól, azok bizony megalázottan vettetnek majd a Gyehennába.)

Az evilági célunk nem más, mint az istenszolgálat megvalósítása. Az istenszolgálat pedig, ahogy azt az iszlám Sejkje Ibn Tajmijjah meghatározta: összefoglaló kifejezés minden olyanra, amit Allah szeret és elfogad. Legyen az rejtett vagy nyílt szó vagy tett.

Az ima, a zaká, a böjt, a zarándoklat, az igaz beszéd, a megbízás teljesítése, a rokoni kapcsolattartás, az egyezségek betartása, és a helytelen tiltása valamint a helyénvalóra utasítás és egyéb más hasonlóan helyénvaló dolog. Az istenszolgálat az a cél, amit Allah szeret és elfogad, amiért teremtette az élőlényeket, és amivel elküldte a prófétákat.

Az istenszolgálat eredeti jelentése: alázat és engedelmesség. Az az istenszolgálat, amit Allah megparancsolt szintén tartalmazza az alázat és engedelmesség jelentését és Allah legmesszebbmenőkig történő szeretetét is. Aki megalázkodik egy ember előtt, akit gyűlöl, az nem szolgálja őt. Ha szeret valakit, de nem alázkodik meg előtte, nem szolgálja őt. Ezért Allah szolgálata során nem elegendő, ha csak az egyiket tesszük a kettőből. Ellenkezőleg, Allahot jobban kell szeretnie a szolgájának, mint bármit rajta kívül, és Allahnak fontosabbnak kell lennie, mint bármi másnak rajta kívül. Sőt! Allahon kívül senki más nem érdemli meg a maximális szeretetet és megalázkodást.

Az ember nem más, mint Allah szolgája. A szolga /abd/ kifejezésnek két jelentése van az rab nyelvben: az alárendelt és megalázkodott, akit Allah rendelt alá és tett alázatossá. Ebben a tekintetben minden teremtmény Allah szolgája legyen az hívő vagy hitetlen, jámbor vagy szentségtörő, paradicsomba vagy pokolra jutó, hisz mindenkinek Allah az Ura és tulajdonosa, nem vonhatják ki magukat hatalma és akarata alól, hisz amit akar, még ha nem is akarják a teremtményei, az van, és amit nem akar, még ha akarják is a teremtményei, az nincs.

Ő a magasztos a teremtmények Ura. Ő alkotta őket, ő gondoskodik róluk, kelti életre és küldi halálba őket. Ő változtatja meg a szíveket és rendezi az ügyeket. Nincs más Urunk sem királyunk. Nincs más, aki teremtene csak Ő. Mindegy hogy az ember elismeri-e ezt vagy sem, vagy tudják-e vagy sem. A szolga vagy elismeri, hogy Allah az ő Ura és teremtője. Neki szüksége van arra, akitől kér, aki előtt megalázkodik, akiben bízik, ezzel megvalósítva az istenszolgálatot, ami Allah úriságával kapcsolatos, majd mindezek után máshoz fordul önmagában vagy Allah mellet imádva azt, aminek következtében ő Allah mellé társat állító hitetlen szolgává válik.

A második jelentése: az Urát szerető és neki megalázkodott szolga. Imádja tehát az urát, de mindeközben mást nem szolgál. Engedelmeskedik a parancsának és a Küldöttje parancsának. Bajtársias Allah szövetségeseivel, akik hívők és istenfélők. Ellenséges Allah ellenségeivel. Ez a vallásilag elvár istenszolgálat, ami Allah isteniségével kapcsolatos. Ezért is viseli az egyistenhit a „Nincs más isten kivéve Allahot” címet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs más teremtő, gondoskodó, irányító csak Allah – még ha igaz is–. Ennek puszta elismerése nem menekíti meg az embert a Gyehennától. Sőt, ez önmagában őt hívővé sem teszi, tehát továbbra is hitetlen és ellenszegülő marad. Ez az elismerés és elfogadás nem juttatja a gazdáját a Kertbe és menti meg a Paradicsomtól. Biztos hallottad Iblísz történetét, aki elismerte Allahot az urának és teremtőjének, de mégis, ennek ellenére a Pokol legmélyebb bugyrában lesz. És ott vannak a Tűz lakói, Allah azt mondta róluk: (Urunk! Elborított minket a nyomorultságunk, és bizony tévelygők voltunk.)

Az ember teljessége az istenszolgálattal valósul meg, minél jobban megvalósítja az istenszolgálatot, annál jobban válik teljessé az ember és nő a rangja. Az ember soha nem teheti meg, hogy kivonja magát az istenszolgálat alól, bármennyire is legyen magas a rangja vagy ő maga bármilyen tulajdonságú is legyen. Aki azt állítja, hogy kivonhatja magát az istenszolgálat kötelessége alól, és ez csak a teljességét növeli és erősíti, a leges legbutább és tévelygőbb ember a világon. Maga a legmagasabb rangú és legjobb tulajdonságú ember, Mohammed –Allah dicsérje és üdvözítse– sem tett ilyet, még a halálos ágyán sem. Még akkor is imádkozott, amikor haldoklott, és nem volt lusta az istenszolgálatokat elvégezni. Soha nem mondta, hogy a kötelességeit Allah megszüntette. Aki mégis ilyet állít magáról, annak helye nem a normálisok közt van, hanem a bolondokháza kerítése mögött a hozzá hasonló bolondokkal és agyalágyultakkal.

Kérjük Allahot, hogy mentsen meg minket attól, amivel őket sújtotta. Allah tudja igazán! És Allah dicsérje és üdvözítse az Ő prófétáját és küldöttjét, Mohammedet, annak feleségeit és az összes kortársát.

Prédikáció

Foglalkozzatok azzal, ami helal, és hagyjatok fel azzal, ami haram!

Nos: sok embernek vannak vágyai és reményei. Sokan többre vágynak, mint amijük van és remélik a gyarapodást. Ha elérik a vágyukat új dologra vágynak. Az ember élete rövid, és a vágyak soha nem érnek véget. Láthatod, hogy a napok mily gyorsan múlnak, és az éjszakák elröpülnek. E prédikáció csupán az élet rövidségére, a halál közelségére és a távozás ittlétére hívja fel a figyelmet.

A legfurcsább tőlünk muszlimoktól az, ha megkérdezel valakit, hogy: Mit gondolsz, meg fogsz-e halni? Fel fogsz-e támadni? Számot fogsz-e adni? Mit gondolsz, létezik-e Paradicsom a jóknak és Pokol a rosszaknak? Akkor azt a választ kapod: Nem gondoljuk, hanem hisszük és biztosak vagyunk benne!

A helyzetünk azonban utal-e válaszunkra? Vajon igazol-e bennünket? Mindenki tudja, hogy Allahnak lett teremtve. Ám úgy viselkedünk-e vele, ahogy az kell? Vajon a kiindulási pontunk itt az evilágon Allah imádata? Az ajtónálló nem hagyja el ura ajtaját és nem tér el annak parancsától. A jó szolga nem lépi át az ura által szabott határokat. Allah csak azért teremtett minket, hogy őt imádjuk. Mondta: (Csak azért teremtettem a Dzsinnt és az Embert, hogy engem imádjanak. Nem kívánom, hogy gondoskodjanak rólam vagy élelmezzenek. Allah bizony a folyamatosan Gondoskodó, a szilárd erővel rendelkező.) (51: 56-58.) És biztosított bennünket az ellátásról: (És az égben van a járandóságotok és az, amit ígéretbe kaptok.) (51: 22.)

Allah az ellátottságunkat az előtt meghatározta, hogy a világra jöttünk volna, ahogy erről a két hiteles hagyománygyűjteményben olvashatunk Ibn Maszúd –Allah elégedett vele– közlésében, hogy az igazmondó Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– így szólt: „Mindegyikőtök az édesanyja hasában negyven napon keresztül formálódik meg, majd megint ennyi idő alatt megtapadt húsdarabbá változik, majd szintén ennyi idő alatt alakul falatnyi húsdarabbá, majd ekkor elküldetik hozzá az angyal és beléleheli a lelket, és négy mondatot kap parancsba: ellátásának, élete idejének, munkásságának leírását, és azét, hogy üdvözült lesz e, vagy kárhozott.” Nos, az ellátásunk már azelőtt meghatároztatott, hogy azon gondolkozhattunk volna, és azelőtt, hogy bármire is vágytunk, vagy akármit is láttunk volna.

Jelenleg két témánk van: az imádat és az ellátás. Az egyik elvárt a másik biztosított. Allah elvárja tőlünk hogy imádjuk őt és szolgáljuk, és biztosított bennünket arról, hogy ellát minket és gondoskodik rólunk helal úton. Kérdezzük hát meg magunkat, hányan valósítjuk meg helyesen az egyistenhitet? Hányan imádkozunk megfelelőképpen? És hányan adakozunk és zarándokolunk meg böjtölünk elfogadott módon?

És kérdezze meg mindenki magát: Mennyi időt töltöttem a vallás tanulásával? Mennyi energiát fordítottam a hitvallásom javítására? Mennyi időt fordítottak az imádkozásra, a böjtölésre és az adakozás szabályainak elsajátítására?

És tegyél fel egy másik kérdést is: Mennyi időt és energiát fordítok a vagyonom gyarapítására? Ez nem megvetendő dolog. A muszlim megteheti, hogy gyarapítsa vagyonát. Sőt kötelessége ezt megtenni, hisz felelősséggel tartozik családjáért és rokonaiért. És ha vagyonosak a muszlimok annál sikeresebb lesz az iszlám nemzet. Tehát a vagyonra szükség van és fontos, hogy ki tudjuk elégíteni szükségleteinket, és a szegények és nincstelenek szükségleteit is adakozás útján. Allahnak házat tudjunk építeni. Senki nem tagadja a pénz szükségességét. Ám csupán azzal a feltétellel, amit a Próféta –Allah dicsérje és üdvözítse– szabott, amit Amr ibn Al-Ász –Allah elégedett vele– közölt: Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– elküldetett értem, azt üzenve: „Vedd magadra ruhádat és fegyveredet, és gyere hozzám.” Amikor odaértem ő épp bemosakodott. Felnézett rám majd vissza lenézett és így szólt: „Egy sereg élén kívánlak elküldeni, és Allah megvéd téged és zsákmányt is ad. És én azt szeretném, ha tiszta pénzhez jutnál. Azt mondtam: Ó Allah Küldöttje! Nem a pénzért lettem muszlim. Hanem az iszlám után vágyva, és hogy Allah Küldöttjével –Allah dicsérje és üdvözítse– lehessek. Ekkor azt mondta: „Ó Amr! A legjobb vagyon a tiszta, egy jó ember kezében.”

Allah szolgái! A világi hasznot leső soha nem fog megelégedni azzal, amije van. Ibn Maszúd és Ibn Abbász –Allah elégedett velük– mondták, hogy Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– így szólt: „Két vágyakozó soha nem fog megelégedni: a világi haszon és a tudás keresője.” Abú Hurejra –Allah elégedett vele– mondta: Hallottam Allah Küldöttjét –Allah dicsérje és üdvözítse– mondani: „A felnőtt ember szíve két dolog tekintetében gyermeki marad: az evilág szeretetében és a távolra mutató vágyakozásban.”

Az ember sokat akar, és sokra vágyik. Ez nem egyes emberek tulajdonsága, hanem mindenkié. Anasz ibn Málik –Allah elégedett vele– mondta: Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– mondta: „Ha Ádám fiának völgynyi aranya volna, azt kívánná, hogy bárcsak lenne egy másik is. A száját pedig semmi nem fogja betömni, csak a föld.[1] Allah megbocsát annak, aki azt tőle kéri.” Tehát az emberek az evilági vagyon iránt versengenek, kivéve, akiket Allah ettől megmentett. De mindenkinek tudnia kell, hogy nem fogunk többhöz jutni, mint amennyit Allah eleve elrendelt, és ugyan így kevesebbhez sem. Senki nem hal meg azelőtt, hogy a számára kiszabott ellátmányt megkapná. Dzsábir ibn Abdilláh –Allah elégedett vele– mondta: Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– így szólt: „Emberek! Féljétek Allahot és szépen kérjetek! Ugyanis az ember addig nem hal meg, amíg meg nem kapja az ellátását, még ha az lassan is jön el. Féljétek hát Allahot és szépen kérjetek. Foglalkozzatok azzal, ami helal, és hagyjatok fel azzal, ami haram!”

Nos, emberek! Hagyjatok fel azzal, ami haram! Ahogy ezt Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– mondta: „Foglalkozzatok azzal, ami halal, és hagyjatok fel azzal, ami haram.” Féljétek hát Allahot azzal, hogy engedelmeskedtek neki. Az, hogy szépen kérjetek, pedig azt jelenti: A célnak megfelelően kérjetek és mértékletesen. Nem szabad, hogy az ellátás lassan érkezése arra vegye rá az embert, hogy tilos módon szerezze azt meg magának ily módon siettetve. Abu Omáma –Allah elégedett vele– mondta: a Próféta –Allah dicsérje és üdvözítse– így szólt: „A Szentlélek (Gábriel angyal) azt sugallta nekem, hogy egyetlen lélek sem hagyja el addig az evilágot, amíg le nem tölti teljes életét és meg nem kapja teljes járandóságát. Kérjetek hát szépen, és ne vegyen rá titeket a járandóság lassú érkezése arra, hogy Allahnak ellenszegülve szerezzétek azt meg. Allahtól ugyanis nem szerezhető meg az, ami nála van, csakis engedelmes módon.”

A járandóság az a hasznos dolog ami helal. Allah gondoskodó minden teremtményével és nincs olyan teremtmény, akinek ne lenne járandósága. Akit megölnek vagy más úton hal meg azt Allah rendelte el. Nem marad ki a járandóságából sem életének idejéből semmi. Hagyd hát a tévelygőket és filozofálókat. Az emberek –kevés kivétellel– versengenek az evilágért és annak díszeiért. Ám vannak olyanok, akiket nem érdekelnek az evilági javak. Tudják jól, hogy ez mulandó és csupán pár fillért érő a túlvilághoz képest. Nem gyűjtik hát és nem halmozzák. És nem foglalja le őket attól, amiért teremtve lettek. Követik Sáfií imám –Allah részesítse irgalmában– szavait:

Ki próbálta az evilágot, mert én igen. Részem volt belőle jóban és rosszban.

Félrevezetőnek és hamisnak találtam, mint a pusztában feltűnő délibábot.

Nem más az, mint ehetetlen döghús, körülötte megkaparintására vágyó kutyákkal.

Ha elkerülöd, megmenekülsz tőlük, ha megkaparintod, civakodásba kerülsz velük.

Íme, egy jó példa erre: Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– mondta: „Egy férfi megvett egy területet egy másiktól. Majd a vevő egy edény aranyat lelt a földben. Azt mondta a vevő az eladónak: Itt az aranyad, én csak a földet vettem meg tőled, nem az aranyat. Az eladó azt felelte: Én pedig eladtam neked a földet és mindent, ami benne van. Elmentek ítéletért egy emberhez, aki megkérdezte tőlük: Van-e gyermeketek? Az egyik azt felelte: Van egy fiam. A másik azt: Van egy lányom. A bíró azt mondta: Add feleségül a lányod a fiához, és költsétek magatokra egy részét, és adakozzatok is belőle.” Nézd! Semmit nem ért a szemükben az evilág és annak kincse. Allah adjon erőt nekünk is ehhez!

Dzsáfár Al-Manszúr azt mondta Mukatil ibn Szulejmánnak: Ints engem óva! Azzal, amit láttam, vagy amit hallottam – kérdezte. Azzal, amit láttál – felelte. Ő így szólt: Meghalt Omar ibn Abdulazíz –Allah részesítse irgalmában–, aki tizenegy gyermeket hagyott hátra és tizenhét arany dínárt. Öt dínárból halotti lepelbe öltöztették és két dínárból sírhelyet vettek neki, majd a gyermekei ezután tizennyolc kírat (kevesebb, mint egy dínár) kaptak az örökségből fejenként. Meghalt Hisám ibn Abdulmelik is, aki szintén tizenegy gyermeket hagyott hátra, és minden egyes gyermeke az örökségből tízezer dínárt kapott. Mindezek után egyazon napon láttam egy férfit Omar ibn Abdulaziz fiai közül, aki száz lóval ment csatába Allah Útján, és egyet Hisám fiai közül is, aki az emberektől kéregetett.

Abu Hurejra –Allah elégedett vele– mondta: Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– így szólt: „Mialatt egy férfi a pusztában volt, egy hangot hallott a felhőből: Öntözd meg X.Y. férfi a kertjét. Elindult a felhő és a vizét egy lávamezőre hullatta. Egy ér pedig összegyűjtötte az esőt. Erre követni kezdte a víz útját és egy férfit talált, aki a kertjében a vizet a kapájával terelgette. Megkérdezte tőle: Allah szolgája! Hogy hívnak téged? Azt felelte: X.Y. és azt a nevet mondta, amit a felhőből hallott. Azt kérdezte tőle: Allah szolgája! Miért kérdezted a nevem? Azt felelte: Hallottam egy hangot abból a felhőből, ami azt mondta: Öntözd meg X.Y. kertjét, és azt a nevet hallottam, amit mondtál. Mi teszel érte? Ha erről van szó, nos, én azt, ami rajta nő számba veszem, és egyharmadát eladakozom, egyharmadát megeszem én és a családom, és a fennmaradó egyharmadát visszaültetem a földbe.”

E férfi biztosan tudta, hogy az ellátást Allah biztosította, amiből semmi nem fog elmaradni. Féljétek hát Allahot, és szépen kérjetek. Nem lehet az evilági járandóságot Allahtól bűn útján megszerezni. Ezért kapta Allahtól-e kegyeket.

Csak az érzi a kegy értékét, akinek nem jut belőle, és csak az bánkódik utána, akitől elvétetik. Nézz körül, és gondolkodj el a magad és a muszlimok helyzetén. Hála Allahnak van ételed és italod, és biztonságos lakhelyed Allah egészséges életet adott neked. Megmenekített sok dologtól, amikkel másokat sújtott. Megmenekített a fájdalomtól, a betegségtől és a kóroktól. Így a kezedben kaptad az evilág minden kincsét. Ahogy ezt Obejdilláh ibn Mihszan Al-Khatmí mondta: Allah Küldöttje –Allah dicsérje és üdvözítse– így szólt: „Aki a reggelt úgy érte el, hogy biztonságban van, egészséges, megvan a napi betevője, az olyan, mint ha a világ összes kincsét birtokolná.” Allah! Tiéd hát a hála.

Végezetül tartsd mindig szem előtt a következő hagyományokat, és sikeres leszel:

„Aki úgy érte el a reggelt, hogy biztonságban van, egészséges és megvan a napi betevője, az olyan, mintha a világ minden kincsét birtokolná.”

„Azt figyeljétek, aki alattatok van (rangban) és ne azt, aki fölöttetek. Ezzel könnyebben eléritek, hogy nem vetitek meg Allah irántatok gyakorolt kegyét.”

Ali ibn Abú Talib mondta: „Elindult az evilág tőlünk távolodva, és elindult a túlvilág felénk közeledve. Mindkettőnek vannak gyermekei, legyetek hát a túlvilág gyermekei ne az evilágé. Mivel e napok a munkálkodás napjai, amikor nincs számadás. Holnap viszont számadás lesz, míg munkálkodás nem.”

Ám Allah tudja igazán!

És Allah dicsérje és üdvözítse a Prófétánkat, Mohammedet, feleségeit és az összes kortársát.


[1] Soha semmi nem lesz elegendő számára, amíg él. Ez csupán akkor marad abba, ha a föld a szájába jut, vagyis a halála után, amikor eltemetik.