Nos: Az ember lelke ösztönösen szereti a dicséretet, bármilyen hibája is legyen vagy bármennyire is legyen nemtörődöm. Szeretné, ha dicsérnék, még ha a hibák felsorolása után is. Az emberek szerfölött ügyelnek a címeikre és a jellemzőikre, még versengeni is képesek érte legyenek bár királyok vagy hercegek, államfők és miniszterek, gazdagok vagy szegények.
Ha a jelenlévőket megkérdezed, milyen jelzőket kívánnak elérni életük során a halálukig, különböző válaszokat kapnál. Egyikük orvos, másikjuk mérnök, a harmadik kereskedő, a negyedik esetleg nagykövet vagy miniszter. Egész életét ennek szentelve fogja majd leélni, remélve hogy haláláig megszerzi azt, amit élete céljává tett. Lehet, hogy közben kileheli lelkét, vagy vérét ontják, anélkül hogy elérné célját.
Mindezen jelzők elérhetetlenek és ritkák is egyben. Hisz nem lehet mindenki mérnök, orvos, nagykövet vagy miniszter. Sőt van olyan is, amit csak egy-egy ember érhet el csupán országonként. Ugyanis miniszterelnöke és államfője, királya vagy császára egy lehet egy országnak.
A kérdésünk most: van-e olyan jelző, amit az ember nehézség, veszély és harc nélkül elérhet? Mi a legfontosabb jelző? Mi az, amit bárki kivétel nélkül el tud érni? Mi az a jelző, amit a föld teljes népessége, ha akarná, gond nélkül elérhetné?
Ez nem más, mint az Istent szolgálás (ubúdijja). Igen, az isteni szolgaság a legfelső rang, a legdrágább jelző. Ez az a jelző, amit ha minden ember meg akarna szerezni, megkaphatnák harc, versengés, gyűlölködés, vagy irigység nélkül.
Az Istent szolgálás jelzőjével jellemezte Allah a legfontosabb teremtményeit és korholta azt, aki lemondott erről. Ezzel jellemezte az angyalait és a prófétáit Allah a Koránban. A legjobb teremtményét, az Utolsó Prófétát, Mohammedet –Allah dicsérje és üdvözítse– is e jelzővel írta le. Allah az Ő Küldöttjét –Allah dicsérje és üdvözítse– az állandó istenszolgálattal jellemezte, és ezen állandósága a haláláig tartott –Allah dicsérje és üdvözítse–.
A próféták utáni legjobb teremtményeket is az istenszolgálat jellemezte. Allah azt mondta a Koránban: (Egy forrás, amelyből Allah szolgái isznak, ami ott tör föl, ahol csak akarják.) Egy másik helyen pedig azt írta: (Az Irgalmas szolgái, akik a Földön alázattal járnak…) Azonban Allah megfeddte azokat, akik fennhéjázón elfordultak az istenszolgálattól, mondva: (Azt mondta az Uratok: Fohászkodjatok hozzám, én megválaszolom azt. Akik azonban fennhéjázva elfordulnak a szolgálatomtól, azok bizony megalázottan vettetnek majd a Gyehennába.)
Az evilági célunk nem más, mint az istenszolgálat megvalósítása. Az istenszolgálat pedig, ahogy azt az iszlám Sejkje Ibn Tajmijjah meghatározta: összefoglaló kifejezés minden olyanra, amit Allah szeret és elfogad. Legyen az rejtett vagy nyílt szó vagy tett.
Az ima, a zaká, a böjt, a zarándoklat, az igaz beszéd, a megbízás teljesítése, a rokoni kapcsolattartás, az egyezségek betartása, és a helytelen tiltása valamint a helyénvalóra utasítás és egyéb más hasonlóan helyénvaló dolog. Az istenszolgálat az a cél, amit Allah szeret és elfogad, amiért teremtette az élőlényeket, és amivel elküldte a prófétákat.
Az istenszolgálat eredeti jelentése: alázat és engedelmesség. Az az istenszolgálat, amit Allah megparancsolt szintén tartalmazza az alázat és engedelmesség jelentését és Allah legmesszebbmenőkig történő szeretetét is. Aki megalázkodik egy ember előtt, akit gyűlöl, az nem szolgálja őt. Ha szeret valakit, de nem alázkodik meg előtte, nem szolgálja őt. Ezért Allah szolgálata során nem elegendő, ha csak az egyiket tesszük a kettőből. Ellenkezőleg, Allahot jobban kell szeretnie a szolgájának, mint bármit rajta kívül, és Allahnak fontosabbnak kell lennie, mint bármi másnak rajta kívül. Sőt! Allahon kívül senki más nem érdemli meg a maximális szeretetet és megalázkodást.
Az ember nem más, mint Allah szolgája. A szolga /abd/ kifejezésnek két jelentése van az rab nyelvben: az alárendelt és megalázkodott, akit Allah rendelt alá és tett alázatossá. Ebben a tekintetben minden teremtmény Allah szolgája legyen az hívő vagy hitetlen, jámbor vagy szentségtörő, paradicsomba vagy pokolra jutó, hisz mindenkinek Allah az Ura és tulajdonosa, nem vonhatják ki magukat hatalma és akarata alól, hisz amit akar, még ha nem is akarják a teremtményei, az van, és amit nem akar, még ha akarják is a teremtményei, az nincs.
Ő a magasztos a teremtmények Ura. Ő alkotta őket, ő gondoskodik róluk, kelti életre és küldi halálba őket. Ő változtatja meg a szíveket és rendezi az ügyeket. Nincs más Urunk sem királyunk. Nincs más, aki teremtene csak Ő. Mindegy hogy az ember elismeri-e ezt vagy sem, vagy tudják-e vagy sem. A szolga vagy elismeri, hogy Allah az ő Ura és teremtője. Neki szüksége van arra, akitől kér, aki előtt megalázkodik, akiben bízik, ezzel megvalósítva az istenszolgálatot, ami Allah úriságával kapcsolatos, majd mindezek után máshoz fordul önmagában vagy Allah mellet imádva azt, aminek következtében ő Allah mellé társat állító hitetlen szolgává válik.
A második jelentése: az Urát szerető és neki megalázkodott szolga. Imádja tehát az urát, de mindeközben mást nem szolgál. Engedelmeskedik a parancsának és a Küldöttje parancsának. Bajtársias Allah szövetségeseivel, akik hívők és istenfélők. Ellenséges Allah ellenségeivel. Ez a vallásilag elvár istenszolgálat, ami Allah isteniségével kapcsolatos. Ezért is viseli az egyistenhit a „Nincs más isten kivéve Allahot” címet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs más teremtő, gondoskodó, irányító csak Allah – még ha igaz is–. Ennek puszta elismerése nem menekíti meg az embert a Gyehennától. Sőt, ez önmagában őt hívővé sem teszi, tehát továbbra is hitetlen és ellenszegülő marad. Ez az elismerés és elfogadás nem juttatja a gazdáját a Kertbe és menti meg a Paradicsomtól. Biztos hallottad Iblísz történetét, aki elismerte Allahot az urának és teremtőjének, de mégis, ennek ellenére a Pokol legmélyebb bugyrában lesz. És ott vannak a Tűz lakói, Allah azt mondta róluk: (Urunk! Elborított minket a nyomorultságunk, és bizony tévelygők voltunk.)
Az ember teljessége az istenszolgálattal valósul meg, minél jobban megvalósítja az istenszolgálatot, annál jobban válik teljessé az ember és nő a rangja. Az ember soha nem teheti meg, hogy kivonja magát az istenszolgálat alól, bármennyire is legyen magas a rangja vagy ő maga bármilyen tulajdonságú is legyen. Aki azt állítja, hogy kivonhatja magát az istenszolgálat kötelessége alól, és ez csak a teljességét növeli és erősíti, a leges legbutább és tévelygőbb ember a világon. Maga a legmagasabb rangú és legjobb tulajdonságú ember, Mohammed –Allah dicsérje és üdvözítse– sem tett ilyet, még a halálos ágyán sem. Még akkor is imádkozott, amikor haldoklott, és nem volt lusta az istenszolgálatokat elvégezni. Soha nem mondta, hogy a kötelességeit Allah megszüntette. Aki mégis ilyet állít magáról, annak helye nem a normálisok közt van, hanem a bolondokháza kerítése mögött a hozzá hasonló bolondokkal és agyalágyultakkal.
Kérjük Allahot, hogy mentsen meg minket attól, amivel őket sújtotta. Allah tudja igazán! És Allah dicsérje és üdvözítse az Ő prófétáját és küldöttjét, Mohammedet, annak feleségeit és az összes kortársát.
